Pixelben (L)élek

Előző héten csütörtökön nyakamba vettem a várost. Adódott a lehetőség (köszönöm Bejja :) ), hogy részt vegyek a Startup Safary Budapest 2017-es rendezvényén. Mivel még sosem voltam ilyen eseményen, nagyon elvárásaim sem voltak azzal kapcsolatban, mit is fogok látni és hallani, bár kellő lelkesedésemet talán jelzi, hogy az előadásokra regisztráláskor a max 15 előadást egyből bezsebeltem, mondván mindent tudni akarok, ami innováció, üzleti élet, programozás vagy akár esport.

Aztán hamar rájöttem, hogy Budapest egyik végéből a másikba 0 perc alatt nehéz lesz eljutni, kivéve, ha valakitől kölcsönkérek egy teleportot (senkinek sem volt a közelben), úgyhogy keserű szájízzel lecsökkentettem a számomra érdekesnek tűnő előadásokat 6-ra, így nem csak hogy volt időm megemészteni minden előadás után a hallottakat, de még túrázhattam is egyet a belvárosban.

CSÜTÖRTÖK

Az első napon az egész délelőttöt a Greenfox Academy-n töltöttem, ugyanis pszichológiai tanulmányaim során azt vettem észre, hogy talán nem is ártana, ha megtanulnék valamilyen programnyelvet. Vagy legalábbis a logikát, megnézzem milyen életérzés, milyen lehetőség rejlik a szoftverfejlesztés világában. Pont egy HTML órára sikerült beülnöm, és azon kívül, hogy kellemesen szórakoztam az előadás közben (köszönhetően egy Berta nevű kutyusnak, akinek a gazdája az egyik diák volt), láthattam, hogy milyen is egy napja az itt tanulóknak. Ha érdekel Titeket a programozás, szerintem mindenki számára hasznos lehet egy ilyen nyílt napra eljönni, mert annak ellenére, hogy kódolni nem tudok (még) és így nem értettem teljes egészében az órán leadott anyagot, jó volt látni, hogy nem frontális oktatásból áll az egész képzés, hanem csapatmunka orientált, a diákok egymást segíthetik az önálló projektek alatt is, szervezetpszichológus segít nekik a soft skillek fejlesztésében, és olyan nyelveket tanulnak, amelyekre tényleg van igény a munkáltatóknál.

Ezt követően tettem egy jó sétát a következő színhelyre, hogy meghallgassak egy előadást arról, miért is érdemes elkezdenünk vállalkozni már az egyetemen. Természetesen az előadó maga is az egyetemi évei alatt dolgozta ki oktatójával közösen azt a vállalkozást, amely a mai napig rengeteg egyetemistának segít a matek sötét oldalát legyűrni. Ez az easyMaths volt. Külön öröm volt számomra, hogy az előadás nem a termék promózásáról szólt (sajnos későbbiek során erre is fogok tudni példát hozni), hanem az előadó rávilágított arra, hogy milyen nyitott, kihívásorientált, megoldáskereső mindsettel / mentalitással érdemes rendelkeznünk, ha van egy remek ötletünk, amellyel egy kicsit jobbá tennénk a világot. Rendkívül inspiráló volt, és a közönséget elnézve (talán első-másodéves egyetemisták voltak többségben), szerintem az üzenet át is ment. :)

PÉNTEK

A pénteki nap ezzel szemben enyhe csalódással indult, de kirobbanóan jól sikeredett a végére. A reggeli előadás, amire beneveztem, arról kellett volna szólnia, hogy a közösségi média (instagram, youtube) sztárjainak is nagy szükségük van arra, hogy manageljék őket. Sajnos az előadás egyrészt nagyon rövidre is sikeredett (kb. a megadott idő felére), másrészt az egész termékbemutató volt. Ne értsetek félre, egyértelmű, hogy egy előadás során ha egy céget / vállalkozásod képviseled, akkor ejtesz róla szót. De akkor ne egy olyan címet adj neki, amiről igazából nem is beszélsz. Sajnos különösebb tanulságot nem tudok leszűrni, legyen elég ez a kép, amit útközben lőttem, mikor a következő előadásomra igyekeztem.

A reggeli csalódottság után kaptam egy gyorstalpalót arról a Coffice-ban két kb. velem egykorú sráctól, hogy hogyan is építették fel az üzletüket. A legérdekesebb két általuk ajánlott könyv is volt, amely igazából felbátorította őket, hogy az ötlet, amely a fejükben megszületett, ne hagyják elveszni a süllyesztőben. Szóval ha startup témában keresel olvasnivalót, ajánlott olvasmány:

• Eric Ries: Lean startup - Hogyan tegyük ötleteinket sikeressé és fenntarthatóvá? c. könyve, valamint
• Sir Richard Branson: A Virgin sztori - Önéletrajz c. könyve.

Még annyit, hogy az előadás után felfedeztem a kávézó legviccesebb dekorációját, csak sajnos nem használhattam (Genji main-ek előnyben).

Ezt követően hazaértem - értsd. InGame esport lounge and VR arcade-be, ahol egymást követően két előadáson is részt vettem, és egyik jobb volt, mint a másik. :) Első körben a Codebornia nevű, gamifikált programozó játékról hallhattam egy izgalmas előadást. Őszintén, már a címnél elakadtam, hogy a képregények és a világűr / sci-fi témakörben mégis mit kell játékosítani?! :D A válasz persze az előadás után egyértelművé vált, egy programozó-designer csapat számára készült játékról volt szó, amely igazi retro feelinget hoz vissza azoknak, akik kimerészkednek a pixeles űrbe. Mert mi is kellhet egy jó csapat összekovácsolásához, mint egy Commodore 64 stílusban megalkotott interkatív képregénybe bújtatott post-apokaliptikus történet. Azt hiszen, nincs mit hozzátennem. :D

Valószínűleg nem fogtok meglepődni, hogy a kedvenc előadásom mégis ezután következett, Biró Balázs “Drang” és Gáspár Péter “Res1st” tolmácsolásában. Természetesen esport volt a téma és annak üzleti oldala. Az előadás, ha jól tudom, elérhető lesz mindenki számára, így annyira nem szeretném lelőni a poénokat, inkább arról szeretnék egy képet adni, hogy milyen is volt az esemény.

A közönség soraiban sokan ültek, akiknek semmi közül nem volt a videojátékok világához és/ vagy az esporthoz, így nagyon jó volt látni a megdöbbent arcokat, mikor előadóink közölték, hogy az esport közvetítések követőinek a száma százmilliós nagyságrendre rúg (2012-2020 között becsült adatokat itt láthatjátok). Természetesen nagy figyelmet kapott a gazdasági oldal, a szponzoráció kérdése, de felmerült kérdésként az is, hogy az esport mint olyan hogyan is értelmezhető? Tényleg sport lenne, vagy csak mi szeretnénk? A válaszadás lehetőségét meghagyom nektek. :) A számok ugyanakkor nagyon is arra engednek következtetni, hogy az esport nem csak egy levegővel teli lufi, amely egyszer csak kipukkad.

Külön ki szeretnék emelni három fontos pontot az előadásokban, melyek ugyan nem az esport gazdasági oldalával függtek össze elsősorban, de jó volt látni, hogy felmerül, mint megoldandó feladat. Az egyik az esporttal foglalkozók nemi eloszlása. A nézői adatokból ugyanis az látszik, hogy az aktív esport közvetítéseket követők 85%-a férfi, és 46%-át 18-25 év közötti korosztály alkotja. Kérdezhetjük, oké, és hol vannak a női rajongói az ilyen közvetítéseknek? A választ Res1st adta meg, felhívva a figyelmet arra, hogy az esport elférfiasodott volta miatt sokszor előfordul (nemzetközi szinten is), hogy az esporttal foglalkozó kollégák olyan légkört teremtenek meg, amelybe egy női versenyző / néző / szakértő nem tud, vagy nem kíván belépni. Ezen problémán mindenképpen érdemes dolgozni, hiszen a témához való jártasságunkat nem a nemünkben, hanem a tényleges tudásunkban, kitartásunkban érdemes mérni.

A másik dilemma, amely felmerült, hogy az mind szép és jó, hogy ennyien néznek esport közvetítéseket, de más platformon. Magyarán a társadalom egy jelentős része, akiket igazából szeretnénk meggyőzni, hogy van validitása azon törekvéseknek, hogy az esportot mondjuk sportként elfogadják, ők valójában nem is ismerik ezeket a felületeket. A másik lényeges probléma, hogy nem csak a laikusok esnek ki ebből a körből ismeretek híján, hanem a nagy hirdetők, befektetők, cégek, akik pont ezt a fiatal felnőtt célcsoportot nem tudják a jól bejáratott médiafelületeken megszólítani.

A harmadik megoldásra váró feladat, melyre előadóink felhívták a figyelmet, hogy túlságosan nagy a szakadék az amatőr és a profi szintű esport versenyek között. A megoldási javaslat a lokális szintű és nemzetközi versenyek közti űr áthidalására az egyes régiókra fókuszáló versenyek lehetnének. Ezt a szakadékot fontos lenne ténylegesen áthidalni, egyrészt segítve ezzel a kezdő, de profi szintre feljutni kívánó játékosok / csapatok fejlődését és a profi szintre is jó hatással lehet a vérfrissítés.