Pixelben (L)élek

Múlt pénteken nagy örömhírt sikerült megosztanom Veletek, hamarosan indul az új kutatásunk.

Az ok, amiért ilyen sokáig elhúzódott, az az volt, hogy minden kutatáshoz, melyet pszichológusok szeretnének végezni, szükség van egy úgynevezett etikai engedélyre, melyet egy külön bizottság állít ki.

Miért is fontos az etika a kutatásokban?

Kicsit furának tűnhet ez a kérdés, hiszen ha belegondolunk, ez az esszenciája a vizsgálatoknak igazából, amiket próbálunk folytatni. Az érdekes az, hogy régen nem volt egyértelmű, és nem csak a pszichológia területén, hogy kikkel és hogyan kell etikusan bánni, mert nem voltak lefektetve a szabályok úgy, mint most.

A két legismertebb példát szerintem mindenki ismeri, akit valaha egy kicsit is foglalkoztatott a pszichológia. E kettőt szokták felhozni, melyek a kísérleti pszichológia területéről származnak és amelyek mérföldkövei a kutatásetikai kódexek bevett gyakorlatának.

Az egyik Milgram 1961-1962-es kísérlete arról, hogyan viselkednek az emberek a tekintély nyomása alatt. Akit részletesebben érdekel a kutatás, hogyan is zajlott, azóta igyekeztek ellenőrzött keretek között replikálni (megismételni) a vizsgálatot. Íme az egyik példa:

A másik ismert kutatás pedig Philip Zimbardo Stanford kísérlete, melyről azóta több film is készült. Zimbardo, akit sokan pszichológusként kb. demigodként szoktunk emlegetni, rengeteget tanult abból a kísérletből, mely híressé és hírhedtté is vált. A mai napig foglalkozik a kérdéssel, hogyan is válhatnak 'egyszerű emberek' szörnyeteggé. Mint ahogy tartja a mondás, adj hatalmat valakinek a kezébe és meglátod, milyen ember igazából.

Zimbardo TED előadását is érdemes megnézni:

Visszatérve az alapkérdésünkhöz. Miért fontos, hogy legyünk etikusak a kutatásainkban. Minden a bizalom és a tisztelet kérdése. Még akkor is, ha egy kérdőívet töltesz ki, megvan a  jogod, hogy anonim legyen tényleg a kitöltésed, ha a kutatók megígérték.

Kutatóként tiszteletben tartjuk a kutatásban résztvevők alapvető emberi és szabadságjogait, az adatokat szigorúan bizalmasan kezeljük, és ha bármilyen vélt kockázattal vagy stresszel jár a vizsgálat, arról mindig részletes tájékoztatást adunk. Illetve, ha szükséges, a vizsgálatot követően külön időt szánunk a tapasztaltak átbeszélésére. Ha valaki meg szeretné szakítani a kutatásban való részvételt, bármikor megteheti. Viszont ha valaki részt vesz egy kutatásban, azzal tényleg nagy segítségére van a kutatócsoportoknak.

Mint ahogy a mi új kutatásunk is, bármennyire sokat agyaltunk, mit és hogyan kérdezzünk, milyen teszteket használjunk, szükségünk van a segítségre, hogy meg is valósuljon.

Az etikai engedélyt pedig fel lehet fogni úgy, mint egy forgatókönyvet - ez kísérleti kutatásoknál valóban úgy is fest - amelyet követünk és amelyet elfogadtak.

A mi esetünk is ilyen volt, pl. a tájékoztató, amelyet majd láttok a kérdőív elején, a bizottság kért minket, fokozottan hívjuk fel a figyelmet, hogy 18 éven aluli kitöltők szülői engedéllyel vegyenek részt a vizsgálatban. :) Természetesen önkéntesen!

Magam részéről sokat tanultam ebből az esetből. Egy ilyen engedély kérése lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk kutatói oldalról, mit is szeretnék tényleg kérdezni, mit is kérünk a kitöltőktől és minden fontos információt, ami csak kell, a lehető legérthetőbb módon közöljünk.

Remélem, hogy sokan lesztek, akik segítenek nekünk ebben a friss kutatásban is. Visszajelzést egyénileg nem fogunk tudni adni (pont azért, mert anonim), viszont az összesített eredményekből nem csak publikációk fognak készülni, hanem cikkek számotokra és pár blogbejegyzés is tőlem. :)

Előre is köszönöm, hogy segítetek !