Prológus - avagy egy WoW kutatás kezdetei

Miért a videojátékok? Nagyon sokszor feltették már nekem ezt a kérdést és mindig az volt az egyszerű válaszom, hogy miért ne a videojátékok? Miért tűnik olyan furcsának, ha egy felnőtt ember hobbija, sőt, sokak számára munkája is az, hogy a virtuális világban teljesíti heroikus küldetéseit, csapatban küzd egy közös célért, olyan világokat fedez fel és olyan identitásokat próbál ki, melyre a valóságban nem lenne lehetősége?

A számítógépes és videojátékok a technológia fejlődésével egyre népszerűbbé váltak. Ma már szinte minden háztartásban a fejlett országokban elengedhetetlen a hétköznapokhoz a számítógép és az internet megléte. Így a technológia elterjedtségének köszönhetően a digitális játékok fontos szabadidős tevékenységévé váltak nem csak a gyerekek és serdülők, de a felnőttek körében is. Érdekes így az a megközelítés, hogy a digitális játékok, melyek lehetnek offline és online videojátékok, melyeket a mai napig negatív attitűddel közelítjük meg, nem csak laikus szemszögből, hanem sokszor a társadalomtudományok aspektusából is. Így a pszichológia irányából is.

Jane McGonigal 2010-es TED előadásában megdöbbentő számot közölt, mennyi időt töltenek a játékosok a virtuális térben. Nem kevesebb, mint heti három milliárd órát.

Ez a józan ésszel szinte felfoghatatlan mennyiségű idő komoly indok lehet, miért is érdemes a videojátékokkal és a velük játszók személyiségével, motivációival, az őket érő hatásokkal foglalkozni. McGonigal előadásában azonban nem csak a játékokban eltöltött idő nagyságára hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy az online játékok, különösen a szerepjáték alapú MMORPG-k heroikus történetei, interaktív, szociális és versengésre buzdító elemei elhivatottá, motiválttá tehetnek egy ügy mellett. Inspirálhatnak minket, hogy olyan dolgokat cselekedjünk, mely másokra is ösztönzőleg hathat, együttműködést növelheti. A virtuális játékvilág pozitív visszajelzésein keresztül, egy biztonságos környezetben léphetünk ki a komfortzónánkból, megtapasztalhatjuk a reális esélyt a sikerre, a munka felett érzett boldogságot és az epikus győzelmeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://pixelbenlelek.blog.hu/api/trackback/id/tr313038826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én 2015.09.15. 19:03:49

Érdekes dolog ez, engem annak idején, jó pár évvel ezelőtt még kis pisis koromban (általános iskola) egy beadandó dolgozat után a hobbinkról az osztályfőnököm teljesen lejáratott az osztály előtt, mivel az online játékokról írtam. :) Akkor gyerek fejjel eléggé vacakul hatott rám, hiszen én csak az egyébként 12 évvel idősebb bátyámat majmoltam. :D

Fanni 2015.09.15. 19:18:58

Ismerős a helyzet, engem sem vettek komolyan az egyetemen először, mikor kijelentettem, hogy játékfejlesztő-játéktervező pszichológus akarok lenni. Nem hagytam magam. Sokáig úgy mutatkoztam be, hogy igen, én vagyok az a bolond lány, aki videojátékokkal akar foglalkozni. Most már nem szégyellem. És tudod miért? Mert megmutattam, hogy van értelme a témának. Bejutottam a doktorira és ezt kutatom majd. Már senki sem állíthat meg :)

Péter 2015.09.15. 22:06:37

Én 17 éves vagyok, mernökinformatikusnak szeretnek tanulni, mert érdekelnek a kütyük és a játékfejlesztés. Mivel már kb 5-6 éve számítógépes tevékenységekkel töltöm az időmet ezért nem volt szüleimnek meglepő, hogy ilyesmi pályára menjek, viszont nagyon rögös út volt elfogadtatni velük, hogy nem felesleges időtöltés a számítógépezés. Eleinte nagyon sokszor megkaptam, hogy valami hadznos dologgal töltsem az időmet ami valamit hozzá ad a jövőmhöz. Akkor, gyerek fejjel még nem tudtam értelmes érveket, indokokat felhozni szóval csak bőszen hallgattam és viseltem a kirekesztést, de kb 1 éve volt az első áttörés, amikor megmutattam szüleimnek a tavalyi lol vb döntő felvételeit. Megdöbbentve nézték, hogy ennyi embert képes megmozgatni egy játék. Később kb fél évvel egy amolyan fakultatív állásra jelentkeztem a lol-hungary-nél és sikeresen be is kerültem. Persze az első kérdés az volt, hogy "kapsz érte fizetést?" Persze nem kapok, de ezzel semmi baj nincs, mindenki önszorgalomból ír oda cikkeket. Azonban talán ekkor volt az igazi áttörés, mert sikerült félig-meddig bebizonyítanom, hogy igenis van értelme erre pazarolnom az időt és van eredménye a dolognak. Ezt csak azért írtam le, hogy lássa mindenki, hogy kitartással igenis el lehet ültetni az emberek fejében , hogy a "kockaság" (utálom ezt a szót) igenis jó. Talán sikerült mást is motiválnom ezzel akit szülei/barátai nem támogatják ebben.

Péter 2015.09.15. 22:09:46

Egyébként várom a következő részletet az irományból, nagyon érdekel :)

Fanni 2015.09.16. 11:50:32

Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Gratulálok a munkádhoz a LoL-Hungary-nél és remélem, hogy az írásaimmal a hozzánk hasonlókat tovább tudom inspirálni, hogy képesek legyenek a környezetükkel elfogadtatni, a játék nem feltétlenül rossz, sőt, fejlődhetsz általa. Tervezek ebben a témában is írni, illetve a doktori disszertációmban ezzel kapcsolatban kutatok majd. Szóval kövess továbbra is, mert én nem állok le a játékok pozitív oldalának hangsúlyozásával. Level up! :)

Fanni 2015.09.16. 11:50:56

Érkezik... csak tölt :D

Pixelben (L)élek

Friss topikok

süti beállítások módosítása