Vannak történetek, amikről beszélnünk kell. A tegnapi nap is tartogatott számomra egy olyan storyt, amit szerintem mindenkinek meg kell ismerni.
Tegnap este, mikor hazaértem az OVSfest 2016 rendezvényéről, azonnal kiírtam a Facebookra az élményt gyorsan összefoglalva, mit is adott nekem az esemény. Hamarosan, ha minden jól megy, a kerekasztal beszélgetések anyagait is meg fogom tudni osztani veletek, melyen részt vehettem a Gamestar Hungary és a Mozdulj Gamer mozgalom szervezésében.
Mit is kaptam a június 25-én az OVSfest-től?
- Imádom a munkám
- Van értelme a videojátékokat kutatni
- Több ilyen kerekasztal kellene, ahol a gamerek és a szüleik beszélhetnek velünk
- Ha nem is profi, de versenyezni szeretnék Overwatchban
Életemben nem vettem még részt eddig kerekasztal beszélgetésen. Voltak pillanatok, az elején, mikor tényleg úgy éreztem, nem is fog menni, mivel alapvetően eléggé meg vagyok szeppenve, ha 3 embernél több előtt kell beszélnem.
Viszont ott voltatok Ti, akik mindannyian együtt ültetek velem a teremben, akik adták az erőt. Ez annyira fantasztikus érzés, hogy nem tudnám szavakba önteni, mennyire hálás vagyok.
És legfontosabb, hogy a témák, amikről szó volt:
... úgy látom tényleg érdekeltek és remélem tudtunk mondani olyat, ami segíthet akár otthon a szüleitekkel, akár nektek szülők a gamer gyermekeitekkel egy jó beszélgetést elindítani.
A beszélgetésünket a kollégákkal több szülő is hallotta, akik elmondták, nem igazán értik ezt az egész YouTube és gamer jelenséget. Kicsit szkeptikusnak is tűntek.
Mindig és mindannyian, akik videojáték kutatással foglalkozunk elméleti és gyakorlati szinten is, azt mondjuk, érdemes nyitni a játékok felé, bizalmat megszavazni a saját gyerekünknek és érdeklődni az iránt, mi foglalkoztatja.
Ugyanez a mi feladatunk is, mint gamer, hogy nyissunk a szüleink, sokszor szkeptikus vagy negatív hangot megütő ismerőseink, környezetünk felé.
Remélem azt a szülőt, aki nagyon aggódott a gyermeke miatt, mert elmerült a játékok világában, sikerült megnyugtatnunk.
És ahogy most már látom, úgy tűnik, sikerült is. :) Mert a kerekasztalok után mit sem sejtve átvágtattam az Overwatch bajnokságra a másik csarnokba. Ahol mit ad Isten, pont az a fiatal gamer, akiért a szülei oly annyira aggódtak és aki alig látszott ki az asztal alól, olyan aprócska volt, ült benn az egyik csapatban és úgy játszott Zenyatta-val, mintha erre született volna. Akkor még nem tudtam, hogy a szülő, aki nagyon aggódott a gyermeke játékhasználatáért és Zenyatta a színpadon összetartoznak.
Mindkét csapatnak utólag is gratulálok, de nem meglepő, hogy az a team nyert, ahol a kis hősünk is szerepelt. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor már állva tapsoltam és üvöltöttem rekedre magam. Nem tudom, azóta sem érdekel, hogy nincs hangom :D
Remélem, hogy az a verseny benne van a top legjobb élményei között, nekem benne van. Amikor odafricskázott egyet a kommetátorok közül Siriusnak, aki nem átallott megjegyezni korábban, hogy support karakterek bénák. Vagy amikor megjelentek a szülei és nekem leesett. Hogy ők egy család. :) Azt hiszem ekkor kezdtem el sírni. És most is kicsit meg vagyok hatódva.
Azt láttam, hogy a szülei büszkék rá és talán, nagyon remélve a szívem mélyén, látták azt is, hogy mekkora tapsot kapott. Hogy az egész nézőtér miatta őrjöngött.
És akkor lépjünk egyet hátrébb. Nekem is hatalmas löketet adott ez a pillanat. Ez az egész nap. Mert láttam, hogy igen, van értelme szakmai szemmel beszélni a játékokról. És igen, ha módomban fog állni és kapok még ilyen lehetőségeket, élni is fogok velük. Hogy beszéljek játékokról gamereknek, szülőknek, játékokat szeretőknek, utálóknak és érdekteleneknek. Pontosan az ilyen kis gamerekért érdemes. Az ilyen félreértések és szkepticizmus miatt érdemes. Ennél nemesebb célt nem is találhatnék, mint hogy még sok ilyen pillanatot megéljek és segítsek hozzá másokat, hogy megéljék.
Hogy láthassuk, ahogy egy szülő a játékok meg nem értésétől eljusson addig, hogy ott álljon a gyermeke mellett büszkén, értve és tudva, mit tett a gyerek előtte két perccel. :)
Azt hiszem, az ilyen pillanatokért érdemes élni!
Köszönöm a szervezőknek: OVSfest házigazdáinak, a Gamestar Hungary-nak, a Mozdulj Gamer mozgalomnak, az az összes szponzornak, és végül, de nem utolsó sorban mindannyiótoknak, akikkel ott voltam (akár a kerekasztalnál akár a nézőtéren)!
Köszönöm a motivációt! Köszönöm, hogy részese lehetek ennek a közösségnek!
Cheers, Love!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
